Logo

Falak között

S.Halász Károly - Mirázs
A 'Falak között' Antal Zsuzsanna "Mirázs" történeteit meséli el, melyek mindig izgalmas és szélsőséges érzéseket feszegetnek. Hosszú eseménysor helyett azonban - legalábbis ami ezt a sorozatot illeti - egy-egy állókép teljes analízisét kapjuk.
A kiragadott életkép megértése a cél, a megoldást azonban nem feltétlenül találjuk meg a versek sorai között.
A zene a könnyű és komolyzene határán lebegve a bizonytalanság érzetet kelti.
  • Bemutató
    2008. december 20.
  • Szerzők
    Mirázs, S.Halász
  • Hossz
    00:39:37
  • Verzió
    v1.0
  • Hangszerelés
  • Megosztás
  • Falak között (instruments) 03:02 S.Halász - Mirázs
  • Csend helyén 05:01 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Csend helyén

    Kéz, mi úgy ölel, ki úgy szeret,
    hogy el ne vessz, míg óv a kéz.

    Mit érzel még a csend helyén?
    A múlt ölén, te vágyod még.

    Egy érintés, még érzed őt, illata még elér
    Az út mely hozzá vezet.
    Elér minden szó, ölelés, csendes kétség, ahogy ébred a táj.

    Vihar készül, félrevert szív dobog,
    nem nyílik más kapu, nem nyílik más ajtó, minden harc elveszett.

    Tétova érzés, ahogy tágul a világ,
    ahogy látod minden kis izmát,
    s megtörik csend, kusza fény villan feléd.

    Ott vártam egy életen át,
    mint szél fújja a fák apró virágát,
    felkapja, s vinné, sodorja messze már a szél.

    Akkor rájövünk, ha megérkezünk, akkor, s úgy volt jó nekünk, az életünk.
    Akkor rájövünk, együtt megérkezünk, messze szállhatunk, s hiába érkezünk,
    ha a szó nem vár már, te is másra vágytál, kaptál örömet, százat, így nem szólt csak az a dal.
    Bármily szép, csak ő talál rád.

    Otthon van benned, ő ki úgy ölelt, vágyad még el nem tévedt kőszárnyakon éled,
    láthatatlan kéz ölel, de nem látod, amit ő üzen még neked,
    az életed csupán hamis drágakő, ahogy ragyog az üvegen túl, s kiált: Elég!

    Akkor rájövünk, mikor megérkezünk, hogy innen indultunk és egymásban volt jó nagyon nekünk,
    És mást nem élhetünk, csak ami jó nekünk, egyszerű nagyon, mi mégis szédülünk,
    Itt a föld, mi rád vár összeér a kék éggel,
    Szélfútt homokvárak és egy elhagyott régi ház felé húz a szív de távol űz,
    Majd érzed már itt kószál az ősz.

    De várod még, ahogy a csend helyén szívedben szólal még egy rég volt szép.
    Még mondanád, kiáltanád, halnék beléd egy szóért még.

  • Utakon 04:17 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Utakon

    Megállok – szél vagyok,
    embereket fújok, szaladnak sietve.
    S én csak állok fölöttük,
    nézem őket merengve.

    Honnan jönnek? Merre mennek?
    Hová érnek? Mit keresnek?
    Fáradnak, ölelnek.
    Mindig csak sietnek.

    Eléd állok – továbblépsz.
    Mást nem látok
    csak gyűrött hullámot,
    s felrepít újra a messzeség.

    Megállok – a szél vagyok,
    embereket fújok végtelen utakon.
    S én némán állok fölöttük,
    egy emlék villan mögöttük.

  • Hóesés 02:40 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Hóesés

    Arcomba húzom fázós emlékeim -
    mellemen kopott köpenyem.
    Lépek a fagyott csend jegén,
    mint álmomban te meg én.

    Rám borul az éj
    csillaghullás nyúl felém,
    kajánul mosolyog egy csillag,
    széttárja karját, s elillan.

    Léptek a hóban, nyomok a múltban,
    karok szállnak, felhők járnak,
    kristály lelkű gondolat siklik,
    az ég kapuja nyílik.

    Fagyott víztükör alatt mozdul az élet,
    mélybe vonz, elrepít téged.
    Átjár, megtalál, elborít a távol,
    fáradt hópihe piheg az ágon.

    (Fáradt hóesés - távolodó emlék
    az asztalon levél - néhány sor remény.
    Visszafordulok. Leülök melléd.)

  • Távolság 02:46 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Távolság

    Holnap – egy új nap,
    játék – egy mosoly még.
    Léptek – elérnek téged,
    álmok – távolban jártok.

    Nézem, ahogy eltűnik az ég alján a fény,
    várom mindazt, mi jó volt akkor még.
    Csendben lépek, hozzád el nem érek,
    csak egy néma mozdulat, s újra hozzád érek.

    Tegnap – elmúlt, s nem volt soha
    Harc, vér és gyűlölet mosolya.
    Léptek – várom, elér-e téged,
    Álmok – távolból láttok.

  • Õsz 02:28 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Õsz

    Morzsolom a nevedet.
    Apró szilánkra töri szívem minden lépés a rideg utcák burkolatán.
    Hűvös eső mossa arcom,
    Nyirkos levelet hord a szél.
    Úttalan úton vezet vakon,
    S még nem hiszem,
    Hogy elmentél.

    Eltűntem benned azon az éjen.

    Arcomba nyirkos levelet hord a szél,
    Ahogy lépek feléd.

    S még, még morzsolom a nevedet.

  • Menekülés 04:11 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Menekülés

    Dermedten bámulsz, izmaid merednek,
    Hangok és képek foszlányai keresnek,
    Rémülten kérdez, felelsz,
    térded feszül, erőd inogva húz.

    Szakadék mélyéről elindulsz felfelé,
    Lépsz, rohansz, futsz, de álmod visz az út elé,
    Szíved felel, vár és ölel,
    behunyt szemed mögött tétovaság.

    Ajkad szorítod, serken a vér,
    karod még lendül, de fárad mi él,
    még táplál, éget szenvedélyed,
    feszíti vágyad, nem enged, tovább űz.

    Egy út van látod, tudod, most menned kell.
    Félelem nélkül tárod ki az életed.
    Magadra lelsz, hazatalálsz,
    lépteid nyomán egy új élet vár.

    Ajkad szorítod, serken a vér,
    karod még lendül, nem fárad mi él,
    még táplál, éget szenvedélyed,
    feszíti vágyad, nem enged, tovább űz.

  • Falak között 03:02 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Falak között

    Álmom partján
    Mennyei ködbe burkol a táj.
    Távol, hol a révész jár,
    Életre keltél,
    S vár ezer érzés.

    Hallom léptedet,
    Ott állsz a parton túl.
    Nézd a csupasz karcsú fákat,
    Vérző hegedűvonók.

    Négy fal közt él,
    Lüktet a szív.
    Mámoros fénnyel közelít.

    Az a szó, az a hang, az a szív,
    S már érted miért indultál.
    A végső cél
    Hajnali fényre ébred a föld.
    Új remény éled a tájon.

    Álmunk partján,
    Mennyei ködbe burkol a táj.

  • Vihar a mélyben 06:27 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Vihar a mélyben

    Hegycsúcs és forrás, híd a fény.
    Haldokló földünk, s újjászülető remény.
    De kínoz az emlék, gyilkos mezők,
    néma reménnyel tovatűnő erők.

    Látnunk kellett volna a gyermek véres mosolyát,
    kopár mezőt behintő vádló tűz akaratát.

    A könnyező égbolttal mit tehetnénk?
    Eltűnt a cél is, síró földben a remény.

    Látnunk kellett volna az élet néma templomát,
    tűzben perzselt földünk síró végakaratát.

    Mutasd hát arcodat, vádol a fény.
    Kiszáradt medrében gyűlöl ami él.
    Kettétört sorsok, megtört idők,
    poshadt remények, eltűnő erők.
    Megkínzott életek, mi lesz veletek?
    Ébredő értelem mutasd meg csodád!
    Vágyak és szenvedély, gyűlölet és kín,
    engedd magadba őt a fényt s az időt.

    Remény és képzelet ébred, ami él,
    engedd megérintenem mindent, ami szép,
    Mutasd hát arcodat, s már nem vádol a fény,
    A síró föld is tán fényben fürdik már.
    Széthúz és visszavár a szomjazó erő.

  • Elszakadás 05:43 S.Halász - Mirázs
    Lyrics
    Elszakadás

    Halvány kép a múlt, sejlő árny minden szó.
    Arcok, hangok, s a fény, távol jár minden jó.

    Csendesen léped át, eltűnik minden árny.
    Nem látod őt, mégsem félsz, lépted könnyű, mint a szél.

    Nem vár már, nem hív a táj. Hol jársz?
    Emlék, amit tegnap várt.
    Egy új szó hív, indulni kell
    S te látod, érzed: hív az út!

    Minden, ami csak életed volt
    Majd formál mind, ami a múlt.
    S te őrzöd, benned él
    Mert nincs más út, csak a tiéd.

    Mondd! Hol jársz? Ma indulni kell, ne félj!
    Lépted könnyű, mint a szél
    Nincs már, nincs több kép mi fáj, nincs többé.
    Hol jársz? Hol? Mondd hol?

    Új fény hajlik rád, új hang szól,
    Átölel a fényből szőtt remény.
    Új ajtó nyílik már.

Itt is hallgathatod: