A szeptemberi koncert egyik legfontosabb darabja Halász Károly ORIGO című műve lesz. A darabot korábban már hallhatta a közönség – először 2010-ben, majd 2017-ben egy erőteljesebb, koncentráltabb változatban. Az idei megszólalás azonban más. Más a szándék, más az arány – és más a közeg is. Erről beszélgettünk a szerzővel.
„Ez nem új változat. Ez visszanézés. Visszanyúlás. És talán pontosabb, mint eddig bármikor.”
Miért épp most szólal meg újra az ORIGO?
– A 2017-es előadás után a Gizella Nőikar vetette fel, hogy talán újra el kellene játszani. Ez a gondolat már akkor is érlelődött, és 2024 végére eljött az a pont, amikor ez a koncert újra lehetővé vált. Most ott vagyunk, hogy nemcsak lehet, hanem kell is.
Ez ugyanaz a darab, mint amit korábban hallhattunk?
– A De profundis és az Isaiah29 mostani változata közelebb áll az eredeti, 2010 körüli állapotukhoz, mint a 2017-es hangszereléshez. Az akkori verzió feszültebb volt, karakteresebb, talán ritmikusabb és harciasabb. Most visszaléptünk egy érzelmesebb, belsőbb irányba. A hangsúly nem a mozgáson van, hanem a figyelmen.
A Mondatok is változott?
– Igen. A Mondatok most sokkal „kerekebb”, sokkal inkább filmes gondolkodású, mint eddig bármikor. Több helyen lett hangsúlyosan eposz-jellegű. Nagyobb ívet jár be. És a végén – remélem – több is marad belőle az emberben.
Mi változott az előadásmódban, a szereposztásban?
– A kórus most teljes értékű partner. Nem „a zenekar kórusa”, hanem önálló jelenléttel bír. A Gizella és a Telki Nőikar együtt, de nem összeolvadva dolgozik.
És a közönség? Mit mond ma nekik az ORIGO?
– Talán azt, hogy az út nem mindig előre visz. Néha vissza kell menni ahhoz, amit először mondtál – és kimondani újra, pontosabban.
Az ORIGO tehát nemcsak zene, hanem tükör: a szerzőnek is, az előadóknak is, és a közönségnek is.
Szeptemberben ez a tükör újra megfordul.